Eltelt egy honap amiota itt vagyok. Hamar eltelt, es foleg jol telt. Honvagyam nincs egyelore, nem erzem, hogy hianyozna valami otthonrol, kiveve az embereket, azert a csalad es a baratok hianyzonak.
Nem tudom ki hogy kepzeli el, de nem olyan szornyuek a korulmenyek itt. Gyerekkoromban vakacioban nagymamameknal is talban mosakodtunk es kinti vece volt, ugyhogy nem nagy ujdonsagok ezek. Olyan itt, mint az otthoni falusi elet. Mind mondom az ittenieknek, hogy nalunk is vannak sarbol tapasztott hazak, es nalunk is hasznaljak a szamarakat szallitasra, de nem nagyon hisznek nekem. Itt azt gondoljak, hogy minden feher ember luxusban el, gyanusan neznek ram, amikor meselem, hogy bizony Romaniaban is vannak koves es poros utak.
A heten majdnem lattam egy vizilovat. A hangjat hallottam, de nem sikerult latni. A toban mosogattunk Liliannel reggel 10-kor, korulbelul 20 meterre az iskolatol, amikor meghallottuk a mely bogest, nagyon kozelrol jott. Rogton utana nagy ricsaj, a gyerekek kiabalni kezdtek. Indultam is szetnezni, az osszes gyerek ott volt a to parton, a vizilo nagyon kozel jott a parthoz, a fak levelet ette. Mire odamentem, a gyerekek mar elriasztottak, igy hat most sem lattam a nagy vadat. Annyival maradtam, hogy "it was so big!" Hat, majd legkozelebb.
Skorpiot mar lattam, egy ajto repedeseben lapult, amig valaki megolte. Allitolag nagyon fajdalmas a csipese.
Tegnap megint voltam temetesen, egy 30 eves not temettek, aki AIDS fertozesben halt meg. Ez a temetes delelott kezdodott es este 8-kor ert veget. Legalabb 30-an felszollaltak (a 3 lelkeszen kivul), mindenkinek volt meselnivaloja, neha nevetett is a kozonseg, ami eleg furcsa volt nekem, olyan erzesem volt, mintha egy stand up eloadason lennenk. Mi 1-re mentunk, es hat 5 oraig birtam, a szomjusag hazakergetett. Van egy szokas, amihez nagyon ragaszkodnak a luo emberek: a halottat mindig a haza melle temetik itt luo foldon. Ez azt jelenti, hogy ha az illeto barhol is el a vilagon, itt kell legyen egy haza. A tegnapi temetesen, a no csladja egy berelt hazban lakott, ezert a halala utan epitettek egy kis hazat, hogy legyen ami melle temetni.
Jot nevettem a heten, egy apro gyerekcsoport bandukolt hazafele az iskolabol, koszontem nekik, hogy "Hello baby class!" (ugy lattam, nagyon kicsik). Erre nagy sertodotten visszaszolnak, hogy "Not baby class!" Kiderult, hogy kozepcsoportosok voltak, en meg azzal sertegetem oket, hogy baby class. Masik vicces dolog, ahogy a gyerekek kifejezik magukat angolul: Charity probalja kinyitni a lakatot az ajton, nem nagyon sikerul neki, ram nez s azt mondja: "The door refused to open."
No comments:
Post a Comment